Voltál már egy kis utcában? Tegnap nézegettem képeket egy képfeltöltős oldalon.
Egy kép kiszúrta a szemem. Egy kis, horvátországi utca volt látható. Macskaköves út, omladozó házfalak, a hosszú szárítókon vizes ruhák lebegtek.
Hirtelen lefagytam és csak bámultam. Legutóbb, 2 évvel ezelőtt voltam egy hasonló utcában. Még mindig látom magam előtt azokat a kissé ferde dőlésű házikókat, amik szorosan, egymás mellett álltak, és olyan félelmetesek voltak... Mintha figyelnék minden mozdulatomat.
Sok repedés ékesítette a házakat, ahol kibújtak a növények, hogy arcukat a Nap is érje.Mindig hűvös volt ezekben az utcákban.Jó, árnyékosak voltak.
A házak lábánál mindig volt valami kis bolt vagy hangulatos étterem, ahol az evőeszközöknek a csengését hallottuk, jelezve, hogy itt a vendégek most nagyon jól laknak.
A boltokban napbarnított kereskedők árulták a csecsebecséjüket. Ezek általában képeslapok, kagylók, mágnesek voltak, esetleg olcsó ruhák.Az utcát öblítőnek az illata árasztotta el. Szinte az összes kis utcában találsz olyan szárítókat, amely az egyik háztól a másik ablakáig elértek. Ilyenkor mindig elcsodálkozok. Hogyan szedik le a ruhákat onnan? Örök titok marad számomra.
A legcsodálatosabb viszont az volt, mikor egy-egy ház között kihagytak egy kis részt. Ilyenkor, a hullámzó tenger babonázza meg a szemünket.Hirtelen nem is hallod az alkudozó árusoknak a mély hangjukat és azt is, mikor a egy borospohár lecsapódik, és parányi darabokra összetör a köves úton.
Már nem is érzed azt a virágillatot, amiket a ruhák árasztanak magukból, mivel a sós pára már eltömi az orrodat.
Olyan mintha a világ végén lennél.
Ilyenkor már nem is érdekel, hogy voltál már Párizsban, Rómában, és hogy Belgiumban éltél.
Ezek nem is számítanak. Ezt a kis, varázslatos utcát, ahol még egy autó sem fér el, örökre a szívedbe zárod.
És ez a kis hely a szívembe még mindig visszavágyódik a Kis Utcához.

Látta már valaki Emily Brönte: Üvöltő Szelek című regényének a filmbeli feldolgozását?
Én ma láttam először.
A forró, nyári estén, kirázott a hideg. Jane Austen féle változatra gondoltam.
Tévedtem. Mintha egy Shakespeare dráma jelenne meg előttem. Mikor a végére értünk, szinte már olyan volt, mint a Hamlet.
Az elején minden jól kezdődik.
Lány és egy örökbe fogadott Fiú együtt nőnek fel. Játszanak, nevetgélnek, mindig kint vannak a természetben.
Eltelik egy évtized...és egymásba szeretnek.
De még mennyire...
A közepe lélegzetelállító. A Fiú és a Lány nem házasodnak össze, máshoz mennek. De még mindig, leírhatatlanul szeretik egymást. Féltékenység, bosszú, erőszak. Minden van benne. A Lány a film első fél órájában megőrűl. Szül egy lány gyermeket és meghal. A Fiú elmond ekkor egy átkot: Kísérts engem addig, amíg én élek!
A lány úgy tesz: szellemként jelenik meg előtte, s a Fiú a dallamos hangját is meghallja.
Mindenkin bosszút áll azután.
15 évvel később a Lány gyereke felnő. Szőke fürtös hajú, babaarcú nővé cseperedik. A Fiúnak van egy örökbe fogadott fia. Az is felnő. Igéző kék szemű, és érzékeny férfi lesz belőle.
Szörnyű körülmények között találkoznak.
De, valami magyarázhatatlan módon, szerelmesek lesznek. Méghozzá egymásba.
A Fiú tovább szenved. Volt, amikor kiásta a Lány sírját a földből, felnyitotta a koporsót, és kiemeli a csontvázat...és csak sír. Mit tehetne?
A végén, felmegy a Lány egykori szobájába. Kinyitja a a poros ablakot. A szél beüvölt a helységbe. A Fiú meglátja fiatalkori magát és a Lányt még kiskorában. Vicces, együtt játszanak a lápon.
Aztán a Fiúnak, aki nézi ezt gyönyörű látomást, könnyes lett a szeme. Már sír szegény!
Megőrűlt.
Lefekszik az ágyra. És csendesen meghal.
Az Üvöltő Szél be-ki csukja azt az ócska ablakot. Már nem zárja be senki.
Aztán, egy szőke fiatal lányt, és és egy kék szemű legényt pillantunk meg. Bújócskáznak. Mikor a fürtös leány megtalálja a fiút, felemeli a kendőjét, mely a szemét takarta, s rápislog a fiúra. Megölelik egymást, és csókolóznak.
Könnyes szemmel magamhoz húzom a párnát. Legalább, a végére mindenki boldog. A Fiú és a Lány is biztos találkoztak, a mennyben. Egészen biztos!

Elkezdtem egy blogot írni....

Oké, lehet, hogy marhaságot csinálok. De szeretek írni. Szeretném megosztani az emberekkel a gondolataimat, érzéseimet, érdekességeket. Most jön a nyár. Halálra fogom unni magam. Legalább evvel is lefoglalom magam! :D 

Jó étvágyat!